Patrick Stump az új lemezéről, Pete Wentz-ről és a pop zenéről
Évekig Patrick Stump írta a zenét a Fall Out Boy-nak és ezáltal közvetítette az emlékezetes dallamokat, de a nagy média felhajtásban úgy tűnt Patrick csak másodhegedűs a bandában a dalszövegíró, Pete Wentz mellett. Az énekes most készen áll arra, hogy kiadja első szóló albumát, a "Soul Punk"-ot, amit saját maga írt, az összes hangszeren ő játszott és ő volt az album producere is. A lemez első videóklipes dala a "This City", ami egy óda Patrick szülővárosához, Chicago-hoz és a remix tartalmaz egy versszakot a hazai Lupe Fiasco-tól.
Stump élő koncertjein az új dalokat és szokatlan feldolgozásokat játszik, mint egy egyveleg a 90-es évek R'n'B számaiból. Patrick a közelgő lemezéről, a régi bandatársairól és a következő daláról adott interjút a PopCrush-nak.
Már meséltél arról, hogy sose lesz meg az esélyed arra, hogy első benyomást kelts mint szóló előadó, hiszen az emberek már ismernek téged. Mi a legnagyobb kihívás ebben?
A legnagyobb kihívás egyértelműen az emberek elvárásai. Én az a srác vagyok a Fall Out Boy-ból, ami vagy sért vagy segít engem az emberek szemében. Ez érdekes, mert mindenféle kommenttel találkoztam már. Egy-két ember ilyen "Utálom, amit csinálsz. Hiányzik a Fall Out Boy." Aztán másoktól ezt hallom "Utáltam a Fall Out Boy-t, imádom amit most csinálsz." Ez a fajta kettősség elég vicces.
Végigturnézod az egész nyaradat. Milyen érzés a saját dalszövegeidet énekelni a koncerteken Pete szavai helyett?
Határozottan más. Érdekes kihívás volt elkészíteni ezt az albumot, mert rájöttem, hogy mivel évekig Pete-tel dolgoztam együtt, az én dalszövegeim is kezdtek az ő szövegeire hasonlítani. A másik dolog az, ami őrület, hogy totálisan más érzés amikor a közönség elmondja, hogy szeretik a dalszövegedet. Más érzés, mint mikor a zenédet szeretik. Azt hittem már mindent láttam, de még mindig új tapasztalatok várnak rám.
Mennyire volt fontos számodra, hogy mindenért te legyél felelős a "Soul Punk" című albumodon?
Fontos volt, mert valamiféle nyilatkozatot (?) akartam tenni. Kockázatot akartam vállalni. Nem akartam egy agyonra-menedzselt kudarcot csinálni. Választhattuk volna a könnyebb utat is és bérelhettünk volna egy párizsi menő DJ-t, vagy ami trendi mostanság és talán úgy lehettek volna toplistás lemezeim. De ki akartam jelenteni, hogy ez egy szóló lemez, amit ÉN akartam elkészíteni. Ezt nem azért van, mert utálom az együttesemet, vagy ilyesmi. Igazából még mindig nagyon szeretem a bandámat, még mindig barátok vagyunk és valamikor újra együtt akarok velük zenélni. Csak most az én dolgomat akartam csinálni, azt hiszem. Nincs jobb mód: csinálj te magad mindent.
Nemrég azt mondtad "A pop zene lehangoló, mert senki sem csinálja olyan jóra, mint amilyennek lennie kéne". (szerk. Tehát, a pop zene jobb is lehetne, ha az előadók a legjobbat hoznák ki magukból.) Ezt ki tudnád fejteni egy kicsit bővebben?
Nem emlékszem milyen környezetben mondtam ezt, de kiállok amellett, amit a pop zenéről mondtam, mert úgy érzem maga a pop nem olyan rossz. Igazából nagyszerű. De az a tény, hogy az emberek lustán és fantáziátlanul állnak hozzá, az elszomorító. Itt van ez a dolog a pop zenéről, hogy minden dalnak négy akkordból kell állnia és lányokról, az ivászatról vagy a bulizásról kell szólnia. Úgy érzem, ez egy nagyon lusta kivitelezés. Amikor végignézel a pop zene történelmén, rengeteg zseniális dal van, amelyek sokkal többet jelentenek mind zeneileg, mind dalszövegileg.
Azt hiszem ez egy remek időszak a zenészeknek arra, hogy felálljanak és pop zenét csináljanak méltósággal. Szeretem, ha olyasvalakit látok mint Bruno Mars, mert őszintén hiszem, hogy ő igazán kiáll azért a zenéért. Ez már nem egy Lou Pearlman korszak. (szerk. Lou Pearlman volt a 90-es évek nagy fiú bandák menedzserje) Lehetsz pop zenész anélkül, hogy "csinált" lennél.
Igaz, hogy a "This City" című dalt Lupe Fiasco-nak írtad?
Az történt, hogy megírtam a dalt - nem igazán emlékszem, hogy megírtam, csak megtörént. Aztán, eltartott egy darabig, amíg eldöntöttem mit kezdjek ezzel a számmal. Egy ponton Lupe Fiasco-nak akartam adni a dalt. Már régóta ismerem őt. A "Little Weapon" című lemezének én voltam a producere és egy Fall Out Boy remixben is közreműködött pár éve. Később a kiadóm azt mondta "Ez jól hangzik. Nem szeretnél ebből egy remixet csinálni?" És azt mondtam "Igen, talán, attól függ kivel akarsz dolgozni". Lupe-ot ajánlották és azt feleltem "Ez tökéletes. Kozmikus." hiszen rá gondoltam először. Nagyon izgatott voltam, hiszen tudat alatt egyébként is egész végig ezt akartam [nevet].
A "Spotlight (New Regrets)" dalszövegét tekinthetjük úgy, mint egy személyes nyilatkozatot arról, hogyan lépsz ki a bandából a saját reflektorfényedbe?
Ez nem kapcsolódik a zenekarhoz. De ha mégis a bandához kéne kapcsolni a "Spotlight"-ot, egy dolog ami idegesített az együttesben az volt, hogy mindig negativitással vádoltak minket, mintha az összes dalszöveget, amit írtunk becsmérlő, öncsonkító módón értelmezték volna. Mi sose mondtuk ezt, sose. Mindig is úgy gondoltam, hogy pozitív srácok voltunk. Így akartam ellensúlyozni ezt a hangulatot. Mi csak annyira vagyunk negatívak, mint a kúltúra most. Eléggé leszálltunk a depressziós, sötét, poszt-ironikus és posztmodern témákról, minden szarkasztikus. Mindenki bizonytalannak tartja önmagát, szóval akartam egy olyan dalt, ami arról szól, hogy hiszel magadban és biztos vagy abban, ki is vagy, mert lehet egyszerűnek hangzik, de valójában ezek rettentő nehéz dolgok.
Végül, ahogy megjelenik a "Soul Punk" és folytatod a turnédat, mi számít majd sikernek számodra ezzel a projekteddel kapcsolatban?
Ha a végeleges, nyomtatott példányt tarthatom a kezemben, az siker nekem. Ha senkinek sem tetszik a lemez, az jó. Tudom, hogy én állok az album mögött. Ha egyszer majd megmutathatom az unokáimnak, hogy ezt én csináltam, az lesz a toll a kalapomon, amire szükségem van, csak tudni azt, hogy egyszer kiadhattam a saját albumomat [nevet]. Tehát ebben a tekintetben ez már eleve siker nekem. Október 18, amikor megjelenik, az siker lesz számomra.
infinityonhigh.gp (c) saját fordítás
|