The Damned Things - Kerrang! Magazin

Milyen érzés volt összerakni egy bandát a semmiből a Fall Out Boy után?
"Jó érzés volt. Természetes. Ami másoknak természetellenesnek tűnik, az a zenekar felállása, és hogy hogy néz ki ez az újságokban. Kicsit furcsán, de tök természetesnek érzem és jobban szeretem ha kihívásoknak nézhetünk elébe. A hordó aljáról kapartuk össze magunkat, és próbáltunk meg felmászni. Jó, nem szó szerint értem a kaparást, de egy kurva fillérünk sem volt! Nem úgy jöttünk máris, hogy "itt van egy milla a banda bankszámlájáról!"

Az Anthrax-os srácokkal a bandában nem érzed úgy, hogy nagy korkülönbség van köztetek, vagy ez nem számít?
"Az hiszem a kor képviseli legjobban az ember személyiségét, és hogy hogyan fejezik ki magukat. Úgy értem, Rob a 30-as évei elején van, és mint mondtam Scott a legidősebb a bandában, de egyáltalán nem a korához illően viselkedik. Felelős a dolgokért, és egy felnőtt, de nem egy zsugori alak. Mentalitásban ugyanolyanok vagyunk - örökké gyerekként viselkedünk, ami szinte minden zenekarban így van az emberekkel."

Volt olyan pillanat a stúdióban, amikor hátraléptél és azt gonoltad "Baszki, Rob Caggiano és Scott Ian játszanak a lemezemen!"?
"Igen, voltak ilyen pillanatok mikor "egy kibaszott bandában játszok Scot Ian-nel, ez hihetetlen!". Gyerekként istenítettem őt és az Anthrax-ot. Ez valóban megtörtént, de azt hiszem mikor a lemez közepének készítésénél tartok, nem ez jár a fejemben. Dolgozok és koncentrálok - egy album közepénél tartok, nem fogok strébereskedni!"

infinityonhigh.gp (c)