A FriendsOrEnemies.com egyik fórumkérdésére írt válaszommal kezdeném.
I'm empty.
Unfortunately, I know the FOB only 3 years ago. This was the best 3 years of my life. Okay, I'm young, but I was boring, I was nothing, I was shit... and then they showed me the real life. The real feelings. And I will miss it so much!
Fuck, that fantastic time passed so quickly, but it was not enough! I want more FOB, more and more. That band is my drug.
I remember every date. When I bought the Infinity On High [14-august-2007], Live In Phoenix [14-april-2008], Folie á Deux [24-december-2008] and now: Believers Never Die. I bought it with my aching heart :( 'Cause I know that CD will be the last for a long time.
I don't know. I know just one thing: nothing can replace them. Just nothing. I listen other music like All Time Low, Blink 182, Cobra Starship and ect. and I really love these bands, but when I think about FOB... The old, beautiful memories are coming, and running around in my head.
In 2010, I noticed something. "Huh, I'm empty, no feeling and laughing... fuck, what happened?" And I just got it. Wow, something is missing from my life. Yeah, it's Fall Out Boy. 'Cause okay, I can listen to them music, but I don't feel anymore. I don't feel that they're with us. I understand that they're must go on hiatus, and must rest and have personal life, and go out with family! I understand it, but it is still so sad & suck for the fans.
So, what would life be without FOB? Don't know. We'll see it. I'm sure in one thing: we'll endure, 'cause we're strong and hard and we're the FALL OUT BOY FANS! :)
Thanks for this. That was the first time I wrote my feelings to the internet.
Bővebben. Nem fogom újraírni :'D
Kezdet
A 2006-os év végére örökre emlékezni fogok: nyáron megismertem a Fall Out Boy-t, az év végén pedig teljesen beleszerettem a bandába.
Nagy vonalakban
Mit jelent számomra a Fall Out Boy? Egy teljesen más világot építettek nekem, ahova mindig elbújhatok ha fáj valami, vagy megmutathatom mindenkinek, ha boldog vagyok. Csak szép emlékeim fűződnek ehhez a négy sráchoz, szebben nem is alakulhatott volna. Mindent nekik köszönhetek, nélkülük üres lenne az életem. Néha elgondolkozok, hogy ha ők nem lennének, akkor melyik banda lenne az életem értelme? Erre sohase fogok rájönni, de nem is érdekel, mert rohadt boldog vagyok, hogy ők vannak. Felelőtlenség azt mondani, hogy ők a legfontosabbak az életemben? Azt mondjátok, hogy persze, tinédzser vagyok, biztosan ki fogom nőni ezt az egész lázadós banda korszakot? Persze, ez így lesz és ez természetes. De én sose felejtek, sose, ezeket a pillanatokat, amikor elsírom magamat miattuk, hogy mennyire csodálatos zenét játszanak, hogy mennyi mindent adnak nekem. A legszerencsésebb embernek tartom magamat, miattuk. Akármilyen rossz történik velem, akármi! Ők mindig ott vannak, és ott csengenek a fülemben a vigasztaló dalaik szövege és… Soha senki nem váltott ki belőlem ilyen érzéseket. Egyik banda sem, egyik előadó sem. Az elmúlt 3 évem összes napja Fall Out Boy-jal teli volt, velük kelek, velük fekszek.
Részletek
A legemlékezetesebb FOB-bal kapcsolatos napjaim: szinte az összes napom. Vegyük az elejétől. 2006 nyarán, emlékszem, mikor a nappaliban ültem és kapcsolgattam a TV-t, éppen a Vivát néztem, és két lány a Fall Out Boy-tól a Dance Dance-t kérte. Nem éppen voltam vevő ezekre az őrült állatokra, így hamar elnyomtam erről a videóról.
2006 decemberében szokásos módon TV kapcsolgatással sikerült rátalálnom a srácok új klipjére, a This Ain't Scene-re, ami már igen csak tetszett. Felvettem a mobilomra ezt a kis ütős nótát, és minden áldott este arra aludtam el. Minden percre emlékszem. 2007 tavaszán megbizonyosodtam affelől, hogy ez mind igaz. Tényleg, megtaláltam azt a bandát, aki egész életem során kísérni fog. Suli után mindig a TV elé pattantam, és az MTV 2-re kapcsolva állandóan a Thnks Fr Th Mmrs ment. Ötödikes osztálykiránduláson, a vadiúj telefonomon nézegettem egész nap a FOB-os képeimet, és az első mp3 lejátszómat hallgattam minden órában (két nagy kedvenc akkor a Saturday és a Headphones volt), még este is, az osztálytársak nem tudtak tőlem aludni... :) Elkezdődött a nyár, ami egyenlő volt az unalommal, mert nem igen voltak barátaim. De amint rátaláltam a fall-out-boy.gportalra, minden megváltozott. Megismerkedtem 5 nagyon kedves FOB-fan csajjal, akikkel még most is tartom a kapcsolatot (de inkább csak 4-gyel), és már találkoztam is velük, a legjobb barátnőim. Ezt is köszönöm nektek srácok.
2007. augusztus 23.: megnyitottam az infinityonhigh.gportalt! Itt is emlékszem minden perce. Próbálgattam a portál neveket, de mindegyik foglalt volt. Nem régen sikerült beszereznem az Infinity On High című FOB lemezt, így egyértelmű volt, hogy ez lesz a honlapom neve. Az oldal 2 év alatt rengeteget fejlődött, és 2008 év végére kialakult egy megszokott társaság, akik mindennap feljárnak erre a kis lapra, és mindig jókat beszélgetünk. Ezúton is köszönöm szépen mindenkinek, nélkületek nem élne ez a honlap!
A 2008-as évet fantasztikusnak tartom még most is. Igaz, az év vége felé valami kezdett elromlani köztem és a FOB között, de a végén ez is megoldótott. Rájöttem, hogy a változás természetes és muszáj.A Folie á Deux először nem igazán tetszett, de aztán a kedvenc albumommá vált. Az összes zeneszám igazi remekmű, teljesen más stílusú mint az eddigi Fall Out Boy lemezek, de ettől olyan jó és különleges.
2009-10-19-16:50
3 év rajongás után, végre a Fall Out Boy egyik tagja tudja, hogy létezem! A minap [2010. január 14.] Joe Trohman, a FOB gitárosa válaszolt 2 kérdésemre twitteren! Köszönöm :D
2010-01-15-19:39
AJÁNLOM AZ OLDALT
